~4.rész - a konfliktus kezdete~

   A mostani részben lesz pár csúnya szó, de mivel muszáj volt beletenni őket a párbeszédek nyomatékosításához, így előre elmondom. 

Jó olvasást!

Ma elég esős idővel kezdtünk, ami valószínűleg nem is fog változni. De jó. Na de vissza a történethez.

  Reggel szokásos kelési időmben (akartam) kelni, de mi mivel én olyan fajta ember vagyok, aki mindig 10-20-30 perccel később kel, mint ahogy kellene. Anya már szólt párszor, meg a telefonom is, de mind a kettőnek azt mondtam, hogy „csak még 5 percet!”. És ez így ment egészen 7:10-ig. Ami nem olyan késő, de az én helyzetemből viszont igen. Mivel amilyen szerencsém van mindig, ezért szinte minden nap lemaradok a buszról, ami elcipel a suliig. És nem mindig azért, mert későn indulok el, nem, nem azért. A busz 7 órai menetrendét már kívülről fújom, így mindig tudom, hogy mikor kell elindulni. És el is indulok (elméletben). De mivel én mindig úgy kezdem a napot, hogy megreggelizek, majd netezek egy kicsit, ami nem bűn, csak akkor, ha emiatt már egy jó párszor elkéstem már. Így volt már emiatt pár figyelmeztetőm, hogy szíveskedjek el indulni előbb az iskolába. Amúgy a tanárokat figyelmeztető szempontjából nem értem a késéseim miatt. Mivel már egy csomószor elkéstem, és csak általában (szerintem) csak egyszer ír egy tanár figyelmeztetőt, utána már jön a jó öreg „behívom a szülőt, és elbeszélgetek vele” arc, meg mondat. De mivel most voltam olyan okos, és nem ültem le netezni, hanem egyszerűen megreggeliztem, fölöltöztem, és már indultam is. Felhívtam kedves barátaimat, hogy ők már a suliban vannak, vagy még csak most fognak indulni? Először Ryant hívtam föl.

-A suliban vagy már, vagy, csak most indulsz? – kérdeztem a Ryant.

-Most indulok. – mondta Ryan.
-Akkor gyere az utcánk sarkára, ha már felöltöztél, és ebben a minutumban indulsz! – mondtam Ryannak. Majd felhívtam Mikét.
-Most indulsz, vagy most kelsz? Mert ha most indulsz, akkor mehetnénk együtt.

-Hát nem igazán. Most keltem, nemrég, és mivel te már az utcán mész, így ne várj meg! – mondta Mike.

-OK! – válaszoltam, majd letettem a telefont.

  Gyorsan odasétáltam Ryanék utcájuk végéhez, majd elindultunk a suliba. Út közben Emilyt is felhívtam, de sajnos ő is nemrég ébredt. Mi van? Mike, meg Emily egymással aludtak, hogy mindketten ugyanakkor ébredtek, vagy mi van? Amúgy a kérdést nem firtattam magamban tovább, hanem beszélgettem Ryannal.

-Tanultál törire? – kérdeztem.

-Úgy ismersz? Szokásomhoz híven, nem. Azt se tudom, hogy mit tanulunk. – mondta nevetve.

-Francia forradalom. –válaszoltam neki.

-Az nem olyan nehéz… - mondta.

Ja. Főleg akkor, ha fogát írunk belőle. – mondtam most én nevetve.

-DOGÁT??? – kérdezte nagy szemekkel.

-Igen Ryan, dolgozatot. És mivel én és Mike között ülsz, így simán megírod hármasra. –közöltem vele.

-Akkor megnyugodtam – sóhajtott, majd mindketten elnevettük magunkat.

  Mire a sulihoz értünk, már 7:50 volt, így sietnünk kellett. Besiettünk a terembe, elővettük a cuccokat, és mire ezzekkel végeztünk, mér jött is a matektanár. Megtörtént a jelentés, majd elültünk. Majd  kezdődött a névsorolvasás. Ezután elkezdtük a matekot. (A matek rejtelmeit nem osztanám meg veletek, így ezt most szépen kihagyom J) .

  Óra végén meg könnyebbülten vált meg az egész osztály a tanártól, meg a matektól is.

-Érted te ezt a szarságot? – kérdeztem Mikét.

-Nagyjából. – válaszolta.

-Jó neked. Én semmit. – mondtam Mikének.

-És te Ryan? Te értetted? – kérdeztem, de tudtam a választ.

-Nem. – természetesen ezt gondoltam. J

  Szünetben előkészítettük a bioszra a cuccokat, majd beszélgettük.

-Istenem! Úgy lennék most otthon! – mondta Ryan.

-Mi is! Mi is Ryan! – mondtam.

-Szerintem ezzel mindenki így van. – mondta Mike.

-Körülbelül. – mondtam.

-Talán az a Logan gyerek nem.

-Meglehet! – mondtam.

-Még mindig nem bírod Logant? – kérdezte Mike.

-Még mindig nem. És nem is fogom. – mondta Ryan.

-Kár. Pedig rendes srácnak tűnik. – mondta Mike.

-Csak tűnik drága barátom! Csak tűnik….. – mondta rejtelmesen.

  Biosz után jött töri, majd kémia, tesi, majd sajnálatos módon irodalom.

  Tesin drága barátomnál kiütött a biztosíték (Ryannél). Nem tudom hogy miért, de nem szívesen lettem volna ott. Az egész úgy kezdődött, hogy Logan már ott volt. Mármint a suliban (Ryant az zavartam hogy Logan a suliban van). Naszóval. Beálltunk, majd mondta a tanár, hogy 3 kör futás. Ezzel semmi baj, csakhogy Logan valami oknál fogva állandónan csesztette Ryant. Ryannek már a második körnél elege volt Loganből, de gondolom azt remélte, hogy majd lenyukszik, vagy ha nem, akkor konyec lesz. Ja. Ezt remélte. Legalábbis ezt mondta a körök után. Majd előpakoltuk a „cirkuszi” kellékeket, és kezdhettünk „mutatványozni”. Sajnos Logan abba a csapatba kerűlt, ahol én, meg Ryan volt. Így most már (nem midig) feltünés nélül csesztethette Logan Ryant. És mikor lassan váltottunk volna, akkor erre Ryan:

-Na idefigyelj kis köcsög! Ha mégegyszer hozzámérsz, hozzámszól, vagy bármi velem kapcsolatos dolgot művelsz, űgy szétverem a búrád, hogy szívószállal eheted a rántott húst! – mondta kikelve magából Ryan Logannak.

-Igen? Akkor nesze! – és úgy nyakon baszta Logan Ryant, hogy még én is éreztem.

-Ha t is így, akkor én is! – kiabálta Ryan, majd leteperte Logant a földre, és elkezdte ütni-verni. A tanár szerencsére időben észre vette a verekedést, így gyorsan szét szedte a kér fiút.

-Jól van srácok, halljam, ki kezdte? – kérdezte a tesitanár.

-Logan. – mondta Ryan.

-Ryan. – mondta Logan.

-Így nem jutunk semmire. Leslie! Ki kezdte? – kérdezett tőlem a tesitanár.

-Logan. Mondtam kicsit félve.

-Akkor Logan intőt kap, Ryan meg egy figyelmeztetőt, meg tesiből két jeggyel rosszabbat félévkor.  mondta a tesitanár.

-MI??? – kérdezte Ryan. – Végre sikerült feltornáznom magamat a négyesig, most meg kettest kapok? – mondta kikelve magából Ryan.

-ÉN MEG INTŐT??? LEGALÁBB NEM SZAKTANÁRIT, VAGY IGAZGATÓIT. – mondta szintén kikelve magából Logan.

-1. Igen Ryan, kettest kapsz tesiből, meg egy figyelmeztetőt, és ez van, nem kellett volna verekednetek. 2. Igen intőt kapsz. De szaktanárit. – mondta nyugodtan a tanár.

-Hát, legalább nem oszt. főnökit. – mondta kicsit megnyugtatva magát Logan.

-De én miattad kapok figyelmeztetőt, és 2 jeggyel ROSSZABBAT tesiből, pont akkor, amikor sikerült négyesre feltornáznom magam!!  - mondta még mindig kikelve magából Ryan.

-Ez van. Így nem csak én szívok! – mondta Logan.

-Na gyere csak ide! – ordította Ryan, majd arréb lökdöste a fiút, és elkezdte ütni. A tanár gyorsan odafutott, és ismét szétszedte őket.

-Rendben van, ti akartátok! Logan! Te osztályfőnöki intőt kapsz, Ryan,, te pedig 2 jeggyel rosszabbat a mostani négyesednél, és egy szaktanári INTŐT! – ordította a tanár.

-NEEEE! MIÉRT TESZI EZT VELEM? A SZÜLEIM KI FOGNAK NYÍRNI! – ordította Ryan a sírás szélén.

-MIÉRT? AZ ÉN SZÜLEIM MEG VÉGKÉPP! EDDIG TISZTA VOLTAM, NEM VOLT SEMMIMI A DÍCSÉRETEKEN KÍVÜL, MEG A KITŰNŐ ÁTLAGOKON KÍVÜL! – mondta szintén a sírás szélén álló Logan.

-Sajnálom fiúk, de muszáj! El kell viselni a következményeket. – mondta a tesitanár.

  A fiúk némi könnyekkel kimentek az ellenörzőjükért, és odaadták a tanárnak. Vagyis inkább csak Ryan, mert csak ő kapott szaktanári intőt, Így Logannak az oszt. főnökünkhöz kellett mennie egy papirral, amit a tesitanár írt neki. A többi fejleményről Logannal kapcsolatban nem tudok, mert nem voltam ott, így csak remélni tudtam (akármennyire is megutáltam a tesióra során), hogy nem volt ott az ofőnk, és éppen órát tart.

  Odamentem Ryanhoz, miután megkapta a félévi kettesét, és a szaktanáriát.

-Hát. Kár hogy nem hallgattam rád. Rosszul ítéltem meg ezt a kis pöcst! – mondta Ryannak.

-Hát, eléggé! – mondta nekem.

-Ja. De azért nincs harag? – kérdeztem.

-Miért lenne? Nem vagyunk mi lányok, hogy lelkizzünk, meg depizzünk emiatt! Le van szarva, és kész! – mondta Ryan.

-Akkor jó! – nevettem el magam.

  A nap további részében nem nagyon történt semmi, csak a fentebb említett dolgozat töriből.

  Órák után együtt mentünk haza, miközben beszélgettünk mindenféléről, csak a Loganről, meg a tesiről nem.

  Amikor hazaértem, beszámoltam a napról anyának, majd nagyon meglepődött. Ezzel kapcsolatban beszéltem vele, majd fölmentem a szobámba az ebédemmel, bekapcsoltam a gépem, majd csoportos hívást indítottam Ryan, Mike, Emily, és köztem. Estig beszéltünk, meg leckét írtunk, meg még játszottunk a gépen. 11-kor mindenki letette a kagylót, majd elmentem lefeküdni. Olvastam pár sort, és elaludtam.

xoxo Lackóó