~2/1.rész~

  Istenem! De jó volt a hétvége! Nem tudom hogy mondjam el, de azért megpróbálom. Na szóval.
  Az egész pénteken kezdődött a suliban. Azt terveztük, hogy elmegyünk hétvégén egy kicsit kimozdulni a közeli Doverbe, mert most nagyon jó idő volt, és egész hétvégére 12-15 fokot jósoltak. Már megkerestük a helyet, ahol táborozni fogunk (biztos azt hittétek, hogy elmegyünk valami koncertre, ahol agyontaposnak minket). Így már csak a legkisebb dolgok maradtak. Megbeszélni, ki mit visz magával, milyen kaját hozzunk magunkkal, Meg valami kütyü is legyen nálunk a telefonon kívül. Ryan felajánlotta a hordozható DVD lejátszóját, én a táblagépemet, Mike egy kicsi szintetizátort. Abban állapodtunk meg, hogy Emily ne hozzon semmi kütyüt, de ha nagyon akar valamit hozni, akkor hozzon. Így tervezgettük a hétvégét.
  Az órákon semmi nem történt, így nagyon unatkoztam. És végre eljött az utolsó óra vége. Rekordsebességgel pakoltam, és indultam haza, hogy összecsomagoljak a holnapi napra. Aztán bekapcsoltam a gépem megnézni, hogy fönt van-e Emily, Mike, és Ryan. Szerencsére mindegyikőjük fent volt, így nem kellett egyenleget meríteni ahhoz, hogy a hiányzó személy fölvonszolja magát a gépére. Felhívtam Ryant, majd hozzáadtam a beszélgetéshez Mikét, meg Emilyt. És "áradoztunk", hogy milyen lesz a hétvége. Aztán Emilyi, és Mike külön beszélgetésbe kezdtek, mert nem akartak velünk játszani, így csak én, meg Ryan maradtunk. Elindítottuk a játékot, multiba tettük, majd együtt játszottunk estig.
  Kb. fél nyolckor csatlakozott Mike, majd rá egy fél órára Emily is. Megkérdeztem Mikét, hogy miről beszélgetett Emilyvel. Privátban elmondta, hogy csak a szokásos dolgokról, meg ilyesmikről. Nem tudom mit ért szokásos dolgok alatt, de az fix, hogy nem érdekel :) . Aztán mindketten vissza mentünk a besélgetéshez, majd együtt "nyomtuk" a játékot. Nem tudom meddig játszottunk, de mikor anya berontott a szobámba, hogy azonnal menjek fürdeni, mert már negyed 12 van. (hupsz!)
 
  Reggel korán keltem. A telómon fölhívtam Mikét, Ryant, majd Emilyt, hogy fölébredtek-e már. "Örömmel" felelték, hogy igen. Én meg beszámoltam, hogy én útra kész vagyok, mindent elpakoltam, már csak rátok várok, hogy elinduljunk anyával a vonatállomásra.
- Nyugi van Les. Minden rendben van, mindenkinek mindene el van pakolva. Nem kell aggódnod, időben ott leszünk az állomáson. - mondta cinikusan, és unottan.
- Jól van na! - mondtam nevetve.
  20 percen belül mindannyian felhívtak, hogy útra készek, és most indulnak az állomásra. Én mondtam nekik, hogy "Rendicsek!" . És már rohantam is le a cuccommal a kezemben, és szóltam anyának hogy mehetünk.
- Rendben kisfiam, mindjárt mehetünk, csak még felöltözöm.
  3 percen belül kijött, majd felöltözött (ez idő alatt én már felöltöztem). Majd kimentünk, bezártuk az ajtót, beszálltunk a kocsiba, és ott megkérdezte, hogy mindenem meg van-e. Megnéztem, de szerencsémre mindenem meg volt. Anya begyújtotta a kocsit, és elindultunk.
  Fél nyolc volt, mire kiértünk. Odamentünk a 6-os vágányhoz. Már ott volt Ryan, meg Mike. Megkérdeztem tőlük, hogy hol van Emily.
- Nem tudjuk, de most felhívom. Csak megvártuk, hogy ideérj. - mondta Mike.
- OK.
  Mike felhívta Emilyt, hogy hol a francban van, mert nemsokára indul a vonat. Mike kihangosította a telefont, majd beleszólt:
- Szia Emily! Hol vagy? Mi már itt vagyunk, de te még nem, és mindjárt indul a vonat! - kérdezte mike.
- Jó oké! Már úton vagyunk. Csak egy kis dugóba kerültünk!
- Akkor menjetek kerülő utcán! - mondtam.
- Mennénk, csak ahhoz még kéne menni egy pár métert, és a járdára meg nem tudunk fölmenni, mert ott van mellette egy másik autó! - mondta idegesen.
- Oké. Akkor gyertek, ahogy csak tudtok, meg negyed óra, és indul a vonatunk. És ha lekéssük, akkor csak másfél óra múlva jön! - mondta Ryan.
- Megpróbáljuk. De... pill. Megindult a sor. Lehet, mindjárt ott vagyunk! - mondta izgatottan Emily.
- Okok. Majd hívja, ha ideértetek! - mondtam.
- Rendben!
  És ezzel letettük a kagylót, és vártunk. Már csak 2 perc volt indulásig, és már nagyon aggódtunk, amikor megcsörrent a mobilom, és láttam, hogy Emily hív. Gyorsan felvettem, majd beleszólt Emily.
- Megjöttünk. Most rohanunk a hatos vágányhoz! - mondta lihegve Emily.
  Tényleg rohantak, mert ahogy letettük, már fel is tűntek a láthatáron. Gyorsan odarohantam a csomagjaiért, hogy gyorsabban tudjon jönni.
  Pont végszóra be is szálltunk a légkondis/fűtéses alacsony vonatba. Integettünk az ősöknek, majd elhagytuk őket, majd a vonatállomást.
  1 órán belül meg is érkeztünk Doverbe. Levettük a csomagokat, majd kiszálltunk. Beleszippantottam a finom vidéki levegőbe, majd a többiek is így tettek. Ryan még köhögött is egy kicsit a vicc kedvéért :) . Megnéztem a Google maps-t, hogy merre is kell mennünk. Majd megállapítottam, hogy egyenesen tovább, majd a 7 utcánál jobbra kell menni. Összeszedtük a cókmókokat, majd elindultunk a táborhelyre.
  20 percen belül megérkeztünk. Bementünk egy kis kunyhóba, a recepcióhoz, hogy megjöttünk, és szeretnénk átvenni a számunkra kijelölt helyet. Átvettük papiron, majd utasított minket a recepciós, hogy erre és erre kel menni (nem tudom mit mondott, nem én jegyeztem meg). Odasétáltunk a helyre, és megállapítottuk, hogy a miénk a legszebb. Letettük a földre a cuccokat, majd, lefeküdtünk a földre. Miután pihentünk egy kicsit a földön, fölvertük a sátort. A berendeztük a sátort, majd letettük a hálózsákokat. Elővettem a tabeltomat, majd rácsatlakoztam az ottani ingyenes wi-fi-hez. Felmentem facéra, hogy feltöltsem a képeket, amiket eddig csináltam (titokban). Majd megkérdeztem a többieket, hogy mit csináljunk. Azt mondjuk nem tudták, hogy MOST mit csináljunk, de arról határozott elképzelésük volt, hogy mit csinálnak este/éjszaka. Eszünk, iszunk, meg eszünk egy kicsi mályvacukrot. Na meg rémtörténeteket mesélünk. Aztán Mikénak eszébe jutott valami.
- Mi lenne, ha elmennénk a közeli uszodába úszni egyet. Mert a víz nagyon hideg.
- Jó ötlet, de ezzel csak az a baj, hogy nincs fürdőruhánk. - mondtam.
- Az igaz, de én hoztam mindenkinek. Ezért beszéltem Emilyvel tegnapelőtt külön skypeon! - mondta.
- Akkor menjünk. Nekünk különös képpen nem kell tudnod, hogy hányas a méretünk, mert kb ugyan az. Csak Emilynek kellett tudnod. - összegezte Ryan.
- Így van. - mondta elégedetten Mike.
  Így elpakoltunk, majd lezártunk mindent, és elindultunk abba a bizonyos uszodába.
  15 percen belül oda is értünk. Vettünk belépőt, megkaptuk a karszalagokat, bementünk átöltözni, majd be a medencébe. Nem voltak sokan szerencsére, így azt csináltunk, amit akartunk. Először is, baromi sokat csúszdáztunk, meg nevettünk egymáson.
  fél 1-kor kimentünk kaját venni az uszodai étteremben. Vettünk magunknak kaját, leültünk valahova, megettük, majd irány vissza a medencébe. De sajnos nem gondoltunk arra, hogy begörcsöl a hasunk, így kimentünk a vízből, majd leültünk valahova, hogy elmúljon a görcs. 10 percen belül el ismúlt, úgyhogy visszamentünk a vízbe, tovább hülyülni.
  Fél kettőig voltunk a medencében, majd kimentünk, átöltöztünk, összepakoltunk, és visszaindultunk a szálláshelyünkre. Mikorra visszaértünk kb. 2 óra volt. Bementünk a sátrunkba, és.........

Folyt. köv.
xDD
xxx Lackóó Vagyok