~1.rész~

  Tegnap lett vége a rendkívüli hószünetnek, aminek különösképpen nem örültem, jó néhány osztálytársammal együtt. Ma, mint minden rendes nap, tanultunk, magoltunk, aztán megint magoltunk, puskát gyártottunk, aztán meg írtunk. És ez általában így szokott lenni. Ha meg nem, akkor annak csak örülni kll, ha jó dolog történik. És mivel ma az a szerencsés nap volt, hogy jó dolog történt, akármilyen kicsi is az, föcin kimentünk hógolyózni. Nagyon jól éreztem magam, és rajtam kívül még az egész osztály. Én kis híján csurom vizes lettem. De amúgy bemutatkoztam már? Ha nem, akkor most megteszem. A nevem Leslie Waugh. Lehet, kicsit furcsa név, d én maximálisan meg vagyok vele elégedve. Legjobb barátaim Mike Russo, és Ryan Addams. Ők a legjobb haverjaim. Velük szoktam minden nap skypeolni, meg a suliban hülyülni. De most téjünk vissza a föcire, amin hógolyóztunk. Mgbszéltük, mi fiúk (az összes), hogy kihívjuk a lányokat egy hócsatára. Ezt elhatároztuk, megbeszéltük, hogy ki hova áll, és szépen odasétáltunk fltünés nélkül a lányokhoz, hogy (idézem) " Kihívunk titeket lányokat ellenünk fiúk ellen, egy hócsatára!" . Erre a lányok összecsoportosultak, megbeszélni az ilyenkor megbeszélnivalókat. Gondolom nm szájfényről, meg rúzsokról beszéltek, hanem a taktikákról, meg hogy ki hova áljon. Ezt telt 2-3 percbe, majd felénk fordultak, és elfogadták a kihívást. És akkor kijelöltük a helyet, hol majd a csata folyik, majd beálltunk hógolyót szedni, és kezdődhetett a csata. A teitanár visszaszámolt 5-től, és az egy után mondtha, hogy " START!! " . Erre mindenki elkezdett rohanni, meg üvölteni, hogy:

•   " MEGHALSZ!! "
•   " TE ÚGYSZINTÉÉÉN!! "

  Meg a szokásos beszólások.
  Olyan volt nekünk ez a "csata", mint amikor az Angolok, a Franciák ellen harcoltak. Sorsdöntő. Amúgy meg semmi jelentősége nem volt ennek a "harcnak", de mi azért komolyan vettük. A harc kimenetele végül az lett, hogy mi győztünk, a lányok meg csúfos vereséget szenvedtek (bocsi többi lány, aki ezt olvassa). Mire befejeztük, és leporoltuk magunkról a havat, már ki is csöngettek. Befele menet mindenki levette a vizes ruháját, és az osztályban rárakta a radiátorra. Megnéztem, az újonan készült órarendemet, és megállapítottam, hogy matek jön. És szerencséNKre olyan anyagot veszünk, amit MI is értünk. Merthogy volt egy pár olyan anyag, amit szinte senki nem értett. Így hát előpakoltam, és miután ezt a teendőmet levégeztem, megnéztem volt-e házi , de szerencsémre nem volt, így nyugodtan tudtam beszélni Mikéval becsöngetésig. Olyanokról beszéltünk, mint pl.:

• lányok
• menő ruhák
• még több lány
• és egy kicsit a zenékről

  Mivel bejött a tanár, abba kellett hagynunk a társalgást, és átfáradnom a helyemre. Míg a hetes jelentett dudorásztam egy kicsit, mert marha jól éreztem magam ma. Mivel föcin hó csatáztunk, matekból végre gy olyan anyag, amit mindenki ért. Mi jöhet még. Na de vissza a matekhoz. leültünk, és rögtön ezt mondtuk: 72. óra.. . Merthogy a tanár mindig azzal kezd, hogy xy. óra. Így egy ideje mi mondjuk be az óraszámot. Felírtuk, és következett az óra lényegesebb része, a tanulás (nem akarlak titeket untatni a matekkal, úgyhogy --->). Óra végén beirattam, az órán szerzett ötösömet, majd ujjongva odaugráltam a padomhoz (ez kicsit buzis volt). És már csak egy óránk volt, mégpedig az ének. Mivel félév ban, és a tanárnak valahogy le kell zárnia az osztály tanulóit, így tuti, hogy feleltetni fog. A tanár nem abból a fajtából van. aki annyira elnéző, hogy ha eltörsz valamit, nem ír be semmit, és leszarja az egészet, hanem abból, amelyik ha megszólalsz, úgy rád ordít, hogy a, hogy annak az ordításnak egy-pár hajszálad bánja. Úgyhogy mióta hozzá kerültünk, rögtön a második órán mindenki úgy lapított, mint amikor az egér elbújik a macska elől. Naszóval. Az osztály kisebbik része felet, a többi meg ABC-zett, mag transzponált (átírt más hangnembe) dalokat. Én szépen kottáztam, amikor hirtelen akkorát ordított a tanár, hogy szerintem megsüketültem, hacsak nem romlott a látásom is. És ez majdnem minden tanulóval így ment. Pont végzett a tanár a hadjáratával, mikor kicsöngettek. Szerencsére mindenki aki felelt, megkapta a jobb jegyet.
  Óra után összepakoltam, megvártam Mikeot, Ryant, meg Emilyt. Együtt sétáltunk a hideg, és fagyos utcán, és beszélgettünk. Mindenféléről. A suliról, zenéről, viccekről, hogy néha milyen faszságokat ttöltenek föl a facebookra, meg zenéről. Nem klasszikus, hanem pop, rock, metál, jazz, meg ilyenek. Miközben egymást kísértük haza, szépen lassan meg fogyasztkodtunk. Már csak én, meg Emily votunk az utcán. Végül csak én maradtam. Emily kapujában elköszöntem Emilytől, majd folytattam utamat a házunkig. Bementem, köszöntem anyának, beszámoltam a mai napról, azt mondta hogy: " Jól van kisfiam, így tovább! " . Maj felspuriztam a szobámba, hogy skypeolhassak Ryannal, Mikéval, és Emilyvel. Kora estig beszéltünk, miközben együtt megcsináltuk a házit. Elköszöntünk egymástól, majd elmentem fürdeni, bepakoltam, s lementem befeküdtem az ágyamba tv-ni. fél 11-kor lefeküdtem, majd eltettem magam holnapra.