Psychedelic Pointer 12 The life is hard, but sometimes it's good!: ~8. rész - Little Things~

2013. február 24., vasárnap

~8. rész - Little Things~

  Ma megtörtént az, amire nem számítottam volna! Ne azt higgyétek hogy szakított velem Emily! Nem az történt! Sokkal rosszabb! Balesetet szenvedett Ryan. Az egyenlőre nem derült ki, hogy miért, mert sajnálatos módon kómába esett. Igen, tudom, elég morbid, de ez történt. De kezdjünk mindent az elején
  Egy szokásos reggellel kezdődött a nap. Mint mindig Emilyvel együtt mentünk  suliba, meg semmi érdekes nem történt egész nap. Csak a szokásos hajtás. Semmi extra. Suli után mindenki elment, Emilyvel együtt mentünk haza szokásunk szerint. Minden simán ment. Este, miközben gépeztem, megcsörrent a mobilom. Felvettem, és Emily hangja szólalt meg:
-Les! Nagy baj történt! Ryan balesetet szenvedett! - mondta Emily nagyon ijedten.
-TESSÉK?? - kérdeztem szinte ordítva Emilytől. - Most hol van?
-A St. Louis-i korházban! - mondta.
-Azonnal indulok! - mondtam Emilyenk, majd etettem a kagylót, gyorsan lesiettem, majd szóltam anyának. Anyából is kitört a pánik. De szerencsére gyorsan megnyugodott, így gyorsan indultunk a korházba Ryanhez.                        
  A korházhoz érve írtam egy SMS-t Emilyenk, hogy megérkeztünk, meg hogy ők ott vannak-e? Pillanatokon belül jött a válasz, hogy ott vannak.
  Besiettünk a korházba. Megkérdeztem a portást, hogy hol van Ryan szobája. Megmondta, azt is hogyan kell odamenni, majd úgy futottam, mint még soha. Anya is jött utánam, de ő kicsit lemaradt, így én előbb értem Ryan kor terméhez.
-Hogy van? - kérdeztem? - És mi történt?
-Rosszul. Enyhe komában van, úgyhogy nem tudjuk egyhamar szóra bírni. - mondta Emily. Majd leültem egy székre, majd sírva fakadtam. Odajött hozzám Emily, majd megölelt.
-De miért történt ez? - kédeztem.
-Nem tudom. De hidd el, minden rendben lesz. - nyugtatott Emily, majd ő is elsírta magát, és megint megölelt. Eközben Mike is megérkezett, meg anya is.
-Ryan szülei hol vannak? - kérdeztem.
-Ők is mindjárt itt lesznek. - mondta anya.
-Rendben. - mondtam, majd mostmár Mikéval együtt sírtunk. Szerintem nem kell elmondanom, hogy miért, vagy mikért. Így ment ez egészen késő estig, meg még tovább. Közben megérkeztek Ryan szülei. Ryan anyukája is elkezdett sírni, így férje vállán nyugodott. Így voltunk hatan Ryan kortermében, szomorúan, összetörve, és kisírt szemekkel. Nem bírtuk elhinni, hogy ez történt.

Hetekkel késöbb:
  Pár héttel később értesítettek minket, hogy Ryan felébredt a kómából. Erre a csodálatos hírre nagyon megörültem. Nem bírtam elhinni, hogy ennyi idő után (ami egy kóma esetében nem sok, a többihez képest) végre felébredt Ryan. Gyorsan lementem anyához, hogy közöljem vele a nagy hírt. Ő is örült egy sort, majd együtt mentünk izgatottan a korházba. Mikor odaértünk, berohantam a korházba ész nélkül, már nem kellett megkérdeznem hogy hol van Ryan szobája mert már úgy is tudtam :) . Szinte berontottam a szobába, de mivel tudtam, hogy Ryan most ébredt föl, így halkabban mentem be. Emily meg Mike már ott volt. Mikor meghallották a hangom rögtön hátrafordultak, majd köszöntem nekik.
-Hogy van? - kérdeztem.
-Még gyenge - mondta Mike.
-És tudjuk már miért szenvedett balesetet? - kérdeztem.
-Igen - mondta Emily lehajtott fejjel.
-ÉS?? - kérdeztem nagyon izgatottan. Majd Ryan próbált meg beszélni.
-Azért, mert.....

Folyt. köv.
xoxo Lackóó :) / :'(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése