~6.rész - We Found Love~

  Megint én vagyok! Nos. Úgy gondoltam, hogy mivel ez a szerelmi dolog, ami most folyik itt a történetben, ezért gyorsan folytatnám, mert biztosan nagyon várjátok, hogy mi lesz. Így itt van a 6. rész! Jó olvasást! Ajánlott ZENE.

  A tegnapi nap elég felejthetetlen volt mint számomra, mint Emilynek. Mindketten nagyon örültünk, hogy összejött ez a dolog, és.... nem is tudom. Egyszerűen csak örültünk. Nem tudok rá mást mondani.

  A suliban egyenlőre nem szeretnénk elmondani, mert azért várunk egy kicsit, hogy szokjuk a gondolatot, így (bármennyire is nehéz lesz) nem szabad felfedni azt, hogy járunk. Így abban egyeztünk meg, hogy egy-másfél hétig nem tesszük publikussá. Az talán gyanús lesz Mikének, meg Ryannak, hogy nem leszÜNK velük annyit, de majd azt mondjuk, hogy mit tom' én. El kell kísérnünk egymást valahova, mert az egy olyan hely, ahova nem engednek el a szüleink egyedül, vagy nem tudom. Majd meglátjuk. Egyenlőre élvezzük a szerelmi mámort, amiben fürdőzünk, és csak egymással vagyunk. Legalábbis próbálunk, amikor nincsen valami külön programunk, de mondjuk az is csak ritkán van, így nem aggódunk.A lényeg a lényeg, hogy jól érezzük magunkat egymással. Azt mondjuk így nem tudnám elképzelni mit szólna Mike, meg Ryan, amikor megtudják hogy járunk Emilyvel, de szerintem örülni fognak neki. De vissza a való, kegyetlen, és sajnos igaz élethez, ami nem feltétlenül rossz. 

  Reggel szokásosan keltem, és szerencsémre időben felkeltem, nem aludtam vissza, mert minél előbb akartam látni Emilyt. Így gyorsan felöltöztem, felhívtam Emilyt, majd lementem reggelizni. Ettem egy kis muslit, meg egy epres joghurtot, majd elindultam Emilyékhez. Amúgy miközben sétáltam az utcán, kedvem lett volna szögdelve menni örömömben, de mivel nem vagyok buzi, így inkább kihagytam ezt a ziccert. 

  Mikor odaértem Emilyékhez, felhívtam, hogy megjött a szőke herceg. Ő mondta, hogy egy perc és jön, majd letettük. És tényleg egy perc volt (+- egy-két másodperc). És már indultunk is a hófödte úton. Séta közben sokat beszélgettünk, nagyon sok témáról, de csak a legfontosabbakról. Pl.:

• Emily
• Én 
• Kapcsolatunk
• És egy kis zene, amiről mindig is nagyon szerettünk beszélgetni.

  A suliba viszonylag korán odaértünk, így volt időnk egymással foglalkozni, mielőtt, a fontosabb osztálytársaink megérkeznek. Befelé menet vettem Emilynek egy forrócsokit, magamnak meg egy meleg teát, majd kerestünk egy kis románca egy kis zugot, ahova ilyenkor senki nem jön. Bementünk az iskolai szertárba, ami nem túl romantikus, de azért megteszi. Majd megcsókoltuk egymást (ez a sok szerelmi hogy is hívják biztos uncsi, de azért fojtatom). Jó hosszasan. Majd beszélgettünk egy kicsit, hogy mit csináljunk a hétvégén, meg úgy általánosságban. Kb. fél 9-kor kivonultunk feltűnés nélkül, majd odamentünk Ryanékhoz.

-Sziasztok! - köszöntem.

-Sziasztok! - köszönt vissza Mike, majd Ryan.

-Mi a helyzet? - kérdeztem.

-Semmi érdekes. - válaszoltak unottan.

-Látom nem aludtatok sokat az éjjel! - mondta kissé nevetve Emily.

-Hát, jól látod! - erősítette meg Emilyt Mike.

-Vártunk titeket! Hol voltatok? - kérdezte Ryan.

-Dolgunk volt. Szeretnénk javítani bioszból. Legalábbis én. ezért beszéltem Emilyvel tegnap, és mire befejeztük, addigra elment az idő, és nem akartalak zavarni titeket. - válaszoltam a kérdésre, ami nem volt igaz, csak az, hogy egymással beszélgettünk.

-Értem. Akkor már tudsz nekem segíteni ha doga lesz? - kérdezte nevetve Ryan.

-Ezek szerint igen! - mondtam én is nevetve, majd lepacsiztunk.

-És mi van veled mostanában Emily? Rég láttunk! Vagyis nem nagyon beszélgettünk! - kérdezte Mike.

-Nincs velem semmi érdekfeszítő. Egyszerűen nem akartam fölmenni akkor olyan gyakran a netre, hanem filmet nézni. Csak véletlenül talált meg Leslie skypeon. - hazudott kegyesen Emily.

-Akkor így érhető miért nem voltál fönt! De ugye abba hagytad ezt a net böjtöt, vagy még folytatod egy kicsit? - kérdezte nevetve Ryan.

-Természetesen abbahagyom - mondta Em nevetve.

-Akkor örülünk! - mondta Mike, meg Ryan egyszerre.

-De szerintem menjünk, mert lassan becsöngetnek, és nem tud Ryan puskát írni, meg megbeszélni, hogy hogyan segítek neki! - mondtam kissé cinikusan, meg nevetve, majd felvonultunk az osztályba. Az osztályban meglepően kevesen voltak, így megkérdeztem az ott lévő ofőnket, hogy mi a helyzet a többiekkel.

-Sajnos sokan lebetegedtek, meg akik csak kezdetleges betegségben vannak, így nem jöttek iskolába. - válaszolt a kérdésemre az ofőnk.

.Köszönöm! - köszöntem meg a friss infót, majd elmentem a tanárunk mellől, s visszamentem barátaimhoz.

-Sokan lebetegedtek, így most nem leszünk olyan sokan. - újságoltam el a hírt.

-Akkor remélem nem írunk ma dogát, mert ha sokan hiányoznak, akkor sokáig tartana amíg megírják a többiek. - gondolkozott hangosan Mike.

-Az igaz! Mekkora lenne már! - ábrándozott Ryan.

-Ja! - értettem egyet vele.

-Amúgy volt valami írásbeli? - kérdezett megint Ryan, meg azért Mike is megkérdezte, mert neki se volt hébe hóba házia.

-Nem volt asszem'. - válaszoltam, majd megnéztem, hogy volt-e, és igazam volt, nem volt házi.  

  Miután megvitattuk ezt a fontos kérdést, beszélgettünk, amíg be nem jött a tanár. 

Órák után:

  Órák után elköszöntünk a fiúktól, majd elindultunk haza kézen fogva Emilyvel. Beszélgettünk, meg csodáltuk a körülöttünk lévő tájat, ami most sokkal szebbnek nézett ki mint máskor. Séta közben olyasmikről beszélgettünk mint:

Holding Hands

• Az élet nagy dolgairól
• Hogyha elmegyünk moziba, akkor mit nézzünk meg
• Vagy ha Emilynek ahhoz van kedve, akkor színházba megyünk, és ott mit nézünk meg

      Meg ilyesmikről.  Emilyt hazakísértem, majd visszasétáltam a házunkhoz, bementem a kapun, majd az ajtón is, köszöntem anyának, elmeséltem a mai napot, majd fölmentem a szobámba beszélgetni a srácokkal. Megbeszéltem Emilyvel, hogy ma inkább a srácokkal beszélek, nehogy idő előtt rájöjjenek a mi titkunkra, így a srácokkal beszéltem, játszottam, meg a szokásos fiú dolgok.   Kb. fél nyolckor letettem skypeon a kagylót, meg mondtam nekik, hogy lehet hogy beszélünk még, majd felhívtam Emilyt, és vele tervezgettük a hétvégét, ami nagyszerűnek bizonyult. Ezt csináltuk egy órán át, majd visszahívtam a srácokat, hogy folytassuk a tevékenységünket. 10 -kor elköszöntem tőlük, elmentem fürdeni, majd kezembe vettem egy könyvet, és elalvásig azt olvastam, majd ábrándoztam egy kicsit Emilyről.

xoxo Lackóó