~5.rész - Kiss In The Rain~

  Ma reggel szokásosan ébredtem. Megint csak kikászálódni tudtam a fáradságtól, és szintén majdnem elkéstem. És szokásom szerint, megint lekéstem a buszomat, így megint ott várhattam, az amúgy is hideg, nyirkos, és esős időben. A lényeg a lényeg, hogy elkéstem, de pont beértem mielőtt bejött volna ami hőn szeretett matektanárunk.

-Szerbusztok gyerekek, üljetek le! –utasított mindenkit. – Nyissátok ki a házi feladatnál a füzetet! Ja, és…

-És 69.óra. – fejezte be az osztály.

-Igen. – mondta a tanár, majd elkezdtük az órát. /Az óra menetét, nem hiszem hogy le kéne írnom!/

  Óra végén odamentem Ryanhoz.

-Szia. Mizu? – érdeklődtem.

-Áh, semmi érdekes. Csak tudod az idegesít annyira, hogy az a hülye Logan miatt, inrőr, meg 2 jeggyel rosszabbat kaptam tesiből. És az őseim elvettek minden olyan eszközt, amivel kommunikálhatnék, csak a mobilomat nem, de azt is csak hívásra használhatom. – mesélte Ryan.

-Értem. Hát ez van. De ezzel nem azt akarom mondani, hogyha nem állsz le Logannal verekedni, akkor ez az egész nincs, ami részben igaz, hanem azt akarom mondani, hogy… ez van. Ahogy a mondás tartja: Egyszer fent, egyszer lent! – mondtam Ryannak.

-Ja. Ahogy mondod. De az még hagyján, hogy itt van ez a gyerek, mert ha nem b*szt*t, akkor nem lenne vele különösképpen semmi bajom, de így, hogy elkezdett órán, főleg tesin, és ezzel egy csomó gondot okozott nekem, így úgy utálom mint a szart! – „öntötte ki a lelkét” Ryan.

-Mondjuk ez nekem is furcsa volt. Az egyik pillanatban még olyan szimpatikus, a másikban meg olyan, mint egy kisördög. – mondtam.

-Hát ez az. Elölről a pofádba vigyorog, aztán meg szépen hátba döf! – mondta mérgesen Ryan.

-Igen. Ezeket az embereket én is utálom! És az a legrosszabb, hogy vannak olyanok, akik szépen hosszan a közeledbe férkőznek, meg a barátaid közelébe is, aztán meg olyat tesz veled, vagy egy barátoddal, hogy ki nem néznéd belőle, így nem gyanusítod, hanem azt hiszed, hogy valaki más volt! – mondtam az én véleményem.

-Ja. Az ilyeneket én is utálom! Komolyan mondom, ki kéne irtani az ilyeneket! Hogy nem szégyellik magukat a kis szemetek! – mondta Ryan.

-Hát igen. De ne beszéljünk másról? – kérdeztem.

-Nekem nyolc. – egyezett bele.

-Csak azért, mert nem akarlak hergelni. – mondtam.

-Jó, oké! Én sem akarom magam hergelni, úgyhogy beszéljünk másról! – mondta Ryan.

-Csajok? – kérdeztem.

-Jöhet! – egyezett bele, majd elkezdtünk beszélni szexi csajokról, meg ilyesmikről. Szünet végéig beszélgettünk ilyesmi dolgokról, majd mikor bejött a föcitanár, abba is hagytuk, és előpakoltunk.

  Föci végén megint olyasmikről, mint az előzőben, annyi különbséggel, hogy most Mike is velünk volt.

  Szünet felénél elmentem a fiuktól, és odamentem Emilyhez, mert úgy láttam, hogy nagyon egyedül van.

-Szia! – köszöntem.

-Szia! – köszönt vissza.

-Mit csinálsz? – kérdeztem.

-Semmi érdekeset, csak zenét hallgatok miközben rajzolok. – mondta Emily.

-Az jó! Mit rajzolsz? – kérdeztem. Emily kissé félénken nyujtotta oda hozzám a képet, majd ez mondta:

-Téged. – mondta Emily. Kezembe vettem a képet, és megcsodáltam.

-Hú! Ez nagyon szép! És csak úgy kíváncsiságból, hogyhogy engem rajzolsz? – kérdeztem meglepetten.

-Nem tudom. Gondolom azért, mert a te arcod van meg legjobban a fejemben. – mondta Em.

-Értem. Hát tényleg nagyon szép, és…. nem is tudom mit mondjak még… - vallottam be, majd leültem mellé. – Kijössz velem egy kicsit az udvarra? – kérdeztem.

-Persze, miért ne? – egyezett bele az ötletbe Emily, majd mindketten felvettük a pulcsinkat, majd kimentünk az udvarra. Az udvaron hála az égnek nem volt senki, így végre tudtam hajtani a tervemet. Leültünk egy szárazabb helyre, majd ezt mondtam Emilyenk:

-Emily. Ez most nagyon komolyan mondom! – kezdtem bele a mondandómba.

-Mit? – kérdezte Emily izgatottan.

Kiss in the Rain.

-Azt,…. hogy….. Már nagyon régen el szerettem volna mondani amit most fogok! - kezdtem bele. - Mindig is csodáltalak, és nem tudom, hogy miért nem tettem még ezt meg ezt a nagy lépést, hogy a barátságunkból legyen egy nagyobb dolog! Egy olyan dolog, ami talán jobbá tesz minket, talán rosszabbá, de ezektől függetlenül, és csak is kizárólag....
-MI csak is kizárólag? - kérdezte nagyon izgatottan Em. Tartottam egy kis hatás szünetet, majd kimondtam: -SZERETLEK! – nyögtem ki ezt a kis, de nagyon nagy erővel bíró szót, majd magamhoz húztam Emilyt, és hosszasan megcsókoltam. 

xoxo Lackóó