Psychedelic Pointer 12 The life is hard, but sometimes it's good!: ~ Prológus~

2013. január 14., hétfő

~ Prológus~

  Na szóval. Sziasztok. Ez az én új blogom (a másikat megtaláljátok egy linken, amit majd kiteszek), és a bejegyzések végén az fog majd állni, hogy írta és szerkesztette: Lackóó Vagyok. Ez a "nevem". Legalábbis az oldalon. Na de elég a rizsából! Elkezdem.
  Szép nap volt, azon kívül, hogy hószünet volt, és nem kellett iskolába menni. Ami egy pár gyereknek nagyon jó hír, többek közt nekem is. Jó volt, meg minden, csak néha, vagy gyakran elég unalmas. Mert valamikor korán keltem, és senki nem volt fönn a neten, vagy a közösségiken. Egyépként meg minden szuper volt. Sokat beszélgettem a barátaimmal skypeon, meg facén, sok filmet néztem, meg játszottam. Anyámmal is sokat voltam ezekben a napokban, mert neki se kellett dolgozni mennie. Ami azért valljuk be, egész jó. Mert hogy nem megy el a szabadságából ez a mit tom' én hány nap. Kedvére pihenhet, takaríthat, ha éppen olyanja van. Engem különösképpen nem zavar, csak ha porszívózik. Mert amikor megy pl. a kedvenc sorozatod, filmed és elkezd hangosan bömbölni a porszívó, akkor nem hiszem hogy repesel az örömtől. Mert ha az a bizonyos sorozatot, vagy filmet nem lehet megnézni a neten, és nincs ismétlése, és pont abban a pillanatban kezd el üvölteni a porszívó, amikor valami fontos történik. És ez volt anyám rövid takaritó szokásainak egyik része!
  A szünet eddigi része jó volt, a felsoroltakon kívül. Ma viszont direkt korán keltem, mert szerettem volna valami hasznosat csinálni, mire felkelnek az én kedves barátaim. Gondoltam olvasok, vagy valami ismeretterjesztő filmet nézek, és abból jegyzetelek, majd bioszon kiselőadás formájában előadom. De inkább maradtam a rajzolásnál. Az köztudottan jobban megy, mint az, hogy a lényeget kifésüljem valamiből. Így tehát elővettem a rajz ezközeimet, kerestem valami képet, amin egy híresség van, és végül Demi Lovatóra esett a választásom. Ilyen kor volt negyed nyolc. Így nekiláttam. Először vázlatot csináltam, majd a vázlatra elkezdtem rajzolni Demit. Körülbelül ez tartott másfél-két óráig. Nem mondom hogy tökéletes lett a rajzom, merthogy azért van még mit finomítani rajta, de nekem azért tetszik. A lényeg , hogy tettem valami hasznosat, és mire befejeztem, már a haverjaim fönn is voltak skypeon. De mivel gyorsabbak voltak mint én, ezért ők hívtak engem. Beszélgettünk, játszottunk, meg még több hülyeségről beszélgettünk. Csak a szokásos. Dél körül lementem ebédelni, majd visszamentem tovább beszélgetni a haverokkal.
  A nap többi részében nem történt semmi érdekes, így az szerintem senkit nem érdekel.


    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése