~8. rész - Little Things~

  Ma megtörtént az, amire nem számítottam volna! Ne azt higgyétek hogy szakított velem Emily! Nem az történt! Sokkal rosszabb! Balesetet szenvedett Ryan. Az egyenlőre nem derült ki, hogy miért, mert sajnálatos módon kómába esett. Igen, tudom, elég morbid, de ez történt. De kezdjünk mindent az elején
  Egy szokásos reggellel kezdődött a nap. Mint mindig Emilyvel együtt mentünk  suliba, meg semmi érdekes nem történt egész nap. Csak a szokásos hajtás. Semmi extra. Suli után mindenki elment, Emilyvel együtt mentünk haza szokásunk szerint. Minden simán ment. Este, miközben gépeztem, megcsörrent a mobilom. Felvettem, és Emily hangja szólalt meg:
-Les! Nagy baj történt! Ryan balesetet szenvedett! - mondta Emily nagyon ijedten.
-TESSÉK?? - kérdeztem szinte ordítva Emilytől. - Most hol van?
-A St. Louis-i korházban! - mondta.
-Azonnal indulok! - mondtam Emilyenk, majd etettem a kagylót, gyorsan lesiettem, majd szóltam anyának. Anyából is kitört a pánik. De szerencsére gyorsan megnyugodott, így gyorsan indultunk a korházba Ryanhez.                        
  A korházhoz érve írtam egy SMS-t Emilyenk, hogy megérkeztünk, meg hogy ők ott vannak-e? Pillanatokon belül jött a válasz, hogy ott vannak.
  Besiettünk a korházba. Megkérdeztem a portást, hogy hol van Ryan szobája. Megmondta, azt is hogyan kell odamenni, majd úgy futottam, mint még soha. Anya is jött utánam, de ő kicsit lemaradt, így én előbb értem Ryan kor terméhez.
-Hogy van? - kérdeztem? - És mi történt?
-Rosszul. Enyhe komában van, úgyhogy nem tudjuk egyhamar szóra bírni. - mondta Emily. Majd leültem egy székre, majd sírva fakadtam. Odajött hozzám Emily, majd megölelt.
-De miért történt ez? - kédeztem.
-Nem tudom. De hidd el, minden rendben lesz. - nyugtatott Emily, majd ő is elsírta magát, és megint megölelt. Eközben Mike is megérkezett, meg anya is.
-Ryan szülei hol vannak? - kérdeztem.
-Ők is mindjárt itt lesznek. - mondta anya.
-Rendben. - mondtam, majd mostmár Mikéval együtt sírtunk. Szerintem nem kell elmondanom, hogy miért, vagy mikért. Így ment ez egészen késő estig, meg még tovább. Közben megérkeztek Ryan szülei. Ryan anyukája is elkezdett sírni, így férje vállán nyugodott. Így voltunk hatan Ryan kortermében, szomorúan, összetörve, és kisírt szemekkel. Nem bírtuk elhinni, hogy ez történt.

Hetekkel késöbb:
  Pár héttel később értesítettek minket, hogy Ryan felébredt a kómából. Erre a csodálatos hírre nagyon megörültem. Nem bírtam elhinni, hogy ennyi idő után (ami egy kóma esetében nem sok, a többihez képest) végre felébredt Ryan. Gyorsan lementem anyához, hogy közöljem vele a nagy hírt. Ő is örült egy sort, majd együtt mentünk izgatottan a korházba. Mikor odaértünk, berohantam a korházba ész nélkül, már nem kellett megkérdeznem hogy hol van Ryan szobája mert már úgy is tudtam :) . Szinte berontottam a szobába, de mivel tudtam, hogy Ryan most ébredt föl, így halkabban mentem be. Emily meg Mike már ott volt. Mikor meghallották a hangom rögtön hátrafordultak, majd köszöntem nekik.
-Hogy van? - kérdeztem.
-Még gyenge - mondta Mike.
-És tudjuk már miért szenvedett balesetet? - kérdeztem.
-Igen - mondta Emily lehajtott fejjel.
-ÉS?? - kérdeztem nagyon izgatottan. Majd Ryan próbált meg beszélni.
-Azért, mert.....

Folyt. köv.
xoxo Lackóó :) / :'(

~7.rész - Listen To Your Heart~

Meghoztam az új rész! Remélem tetszeni fog majd! Bocs, hogy kicsit több mint egy hete nem írtam, csak nem nagyon volt ihletem, így mégegyszer bocsánat a kihagyásért! De most itt van a 7. rész (ÚR ISTEN!!), és.... nem tudom mit mondjak. Talán még azt, hogy Jó Olvasást! ... Meg azt, hogy ZENE.  

Ja és...

LISTEN TO YOUR HEART!

  Ma van egy teljes hete, hogy járunk Emilyvel! És ebből az 1 hétből arra következtetek, hogy nem lesznek gondok egymás kapcsolatával. De van még egy nagy bukkanó. Mégpedig az, hogy el kell mondanunk a fiúknak, akik a legjobb barátaink. Ami nagyon nehéz lesz. Amit viszont nem értek, az az, hogy miért attól félünk a legjobban, hogy elmondjuk nekik, és a többieknek meg annyira nem. Ez talán azért lehet, mert az ő véleményük számít nekünk a legjobban, és félünk attól, hogy mit szólnak. És ez néha olyan fura érzéssel tölt el. De ez gondolom biztos szinte minden ember átélte már, így talán ad ez a gondolat egy kis pluszt, ami majd segít. Majd meglátjuk. És ugyan ez van Emilyvel is. És van egy olyan érzésem, hogy ez neki nehezebb lesz neki, mint nekem, (ez egy kicsit talán bántó lesz) mart ő lány. És a lányok köztudottan érzelmesebbek, mint a fiúk, ami nem mindig rossz, sőt, néha még jó is. És ezzel nem akarok megbántani senkit! Esküszöm!
  Reggel szokásos időpontomban ébredtem, és miután kikászálódtam a finom meleg, és kényelmes, és még rendetlenül is hívogató ágyamból, összeszedtem magam, majd fölhívtam Emilyt:
-Jó reggelt csipke rózsika! - köszöntöttem.
-Szia édes! - köszönt vissza kissé álmosan.
-Ma van a NAGY nap! - mondtam.
-Igen. Ma kell megmondanunk, hogy járunk. - mondta kissé féléken.
-Igen. - ismételtem, majd elköszöntem tőle, de mielőtt letettem volna, mondtam még neki, hogy SZERETLEK. 
  Miközben sétáltam Emilyvel az úton, beszélgettünk, hogy mondjuk el , hogy járunk. Sokat próbálkoztunk, de végül sikerült.
  Mire odaértünk a sulihoz, már pontos elképzelésünk volt, hogy mit mondunk majd.
  Bementünk az épületbe, köszöntünk, majd elengedtük egymást egy kis időre, majd mikor odaértünk a termünkhöz ezt súgtam Emily fülébe: "Itt az idő!". Majd megfogtuk egymás kezét, és bementünk. Ordítottam egy nagy "HAHÓT", mire mindenki felénk fordult. Köztük Mike, és Ryan. Miközben odakísértem Emilyt a helyére, mindenki egy ideig ámulva nézett minket, majd füttyögésbe kezdtek. Köztük természetesen Ryan, meg Mike is. Leültettem Emilyt a helyére, és meg:
-SZERETEM ŐT!!!!! - kiabáltam. Erre mindenki tapsolt nekünk. Őszintén szólva nem tudom miért, de ettől függetlenül nagyon tetszett, és nagyon jó érzés volt. Majd felállt Emily, és odamentünk Mikékhoz. Megkérdeztem tőlük:
-Mit szóltok? - kérdeztem tőlük mosolyogva.
-Hát... Nem is tudom..... - mondta Mike.
-Hát, én se tudok nagyon semmit mondani. Talán még azt, hogy SOK SIKERT! - mondta Ryan, majd megölelt minket. Majd ezt súgta az én fülembe: "Nehogy megbántsd, mert ha mégis, akkor agyon verlek!" . Miután közölte velem a mondandóját, még vállon veregetett, majd Mike jött.
-Én si sok sikert kívánok! - mondta ő is, de ő kicsit érzékenyebben.
-Nagyon köszönjük! - mondta Emily.
  Ezt még megkaptuk egy párszor, és miközben ezek elhangzottak, ezeket a szavakat súgtam Emilynek: "Sikerűlt!" . Majd ezt: "Amúgy most olyan érzésem van, mintha egy esküvőn lennénk!" . Majd felnevetett szolidan.
  Miután végeztünk az elismerésekkel, meg hasonlókkal, kezdődhetett a tanulás. :(

 Órák után: 

  Órák után, együtt mentünk haza Mikéval, meg Ryannal. Sokat beszégettünk, és így, hogy tudják a titkunkat, így sokkal jobb volt velük beszélni. Ami már nagyon hiányzott. Mondjuk ez az idő csak 1 hét volt, de akkor is. Megszokásból mindig sokat beszélgettünk, amikor csak tudtunk. És végre ezt megtehettük. 

  Miután mindenki eltűnt, és már csak én meg Emily sétáltunk, loptam tőle egy csókot. Hosszasan csókoltam, majd ezt mondtam neki:

-Ezen is túl vagyunk! - mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. 

  Miután hazakísértem Emilyt, én is hazamentem.

-Szia anya! Van egy nagy hírem! - kezdtem bele.

-Mi? - kérdezte kíváncsian.

-Készülj fel! - egy kis hatásszünet. - Felkészülték? - kérdeztem.

-Igen! - mondta nagyon kíváncsian.

-Akkor kapaszkodj meg! - még egy kis hatásszünet - EMILYVE JÁROK!! - mondtam ki megkönnyebbülve.

-Tényleg?? - kérdezte nagyon meglepetten.

Igen!!  -erősítettem. Majd megölelt. 

-Gratulálok! - gratulált ő is.

-Köszönöm. 

  Majd adott egy puszit az arcomra. 

-Várj itt egy kicsit! - mondta, majd bement a hálószobájába. Pár percen belül ki is jött. És a kezembe nyomott valamit. 

-Bontsd ki! - mondta, majd kinyitottam a kis dobozt. Volt benne 2 nyaklánc.

-Gondoltam ezek még jól fognak jönni. - mondta.

  A dobozban volt 2 nyaklánc. Az egyik egy töltény volt, amikre rá volt írva hogy LOVE, és valamilyen foglalat volt rajta, a másik meg egy mesál, amin volt 2 szív, meg az, hogy Only Love. Megköszöntem anyának ezt egy öleléssel, majd mondtam:

-Most gyorsan rohanok Emilyhez! - mondtam

-Rendben! - mondta, majd gyorsan odafutottam a házukhoz, Becsöngettem, és szerencsémre pont EMily jött ki.

-Ezt kaptuk. - mutattam meg a medálokat.

-Ezek gyönyörűek! - csodálta meg őket, majd a nyakába akasztottam a medálosat.

-Tudom. - mondtam, majd megpecsételve a szerelmünket, megszorítottam az enyémet, majd hosszasan megcsókoltam Emilyt.

love Lackóó :)

~6.rész - We Found Love~

  Megint én vagyok! Nos. Úgy gondoltam, hogy mivel ez a szerelmi dolog, ami most folyik itt a történetben, ezért gyorsan folytatnám, mert biztosan nagyon várjátok, hogy mi lesz. Így itt van a 6. rész! Jó olvasást! Ajánlott ZENE.

  A tegnapi nap elég felejthetetlen volt mint számomra, mint Emilynek. Mindketten nagyon örültünk, hogy összejött ez a dolog, és.... nem is tudom. Egyszerűen csak örültünk. Nem tudok rá mást mondani.

  A suliban egyenlőre nem szeretnénk elmondani, mert azért várunk egy kicsit, hogy szokjuk a gondolatot, így (bármennyire is nehéz lesz) nem szabad felfedni azt, hogy járunk. Így abban egyeztünk meg, hogy egy-másfél hétig nem tesszük publikussá. Az talán gyanús lesz Mikének, meg Ryannak, hogy nem leszÜNK velük annyit, de majd azt mondjuk, hogy mit tom' én. El kell kísérnünk egymást valahova, mert az egy olyan hely, ahova nem engednek el a szüleink egyedül, vagy nem tudom. Majd meglátjuk. Egyenlőre élvezzük a szerelmi mámort, amiben fürdőzünk, és csak egymással vagyunk. Legalábbis próbálunk, amikor nincsen valami külön programunk, de mondjuk az is csak ritkán van, így nem aggódunk.A lényeg a lényeg, hogy jól érezzük magunkat egymással. Azt mondjuk így nem tudnám elképzelni mit szólna Mike, meg Ryan, amikor megtudják hogy járunk Emilyvel, de szerintem örülni fognak neki. De vissza a való, kegyetlen, és sajnos igaz élethez, ami nem feltétlenül rossz. 

  Reggel szokásosan keltem, és szerencsémre időben felkeltem, nem aludtam vissza, mert minél előbb akartam látni Emilyt. Így gyorsan felöltöztem, felhívtam Emilyt, majd lementem reggelizni. Ettem egy kis muslit, meg egy epres joghurtot, majd elindultam Emilyékhez. Amúgy miközben sétáltam az utcán, kedvem lett volna szögdelve menni örömömben, de mivel nem vagyok buzi, így inkább kihagytam ezt a ziccert. 

  Mikor odaértem Emilyékhez, felhívtam, hogy megjött a szőke herceg. Ő mondta, hogy egy perc és jön, majd letettük. És tényleg egy perc volt (+- egy-két másodperc). És már indultunk is a hófödte úton. Séta közben sokat beszélgettünk, nagyon sok témáról, de csak a legfontosabbakról. Pl.:

• Emily
• Én 
• Kapcsolatunk
• És egy kis zene, amiről mindig is nagyon szerettünk beszélgetni.

  A suliba viszonylag korán odaértünk, így volt időnk egymással foglalkozni, mielőtt, a fontosabb osztálytársaink megérkeznek. Befelé menet vettem Emilynek egy forrócsokit, magamnak meg egy meleg teát, majd kerestünk egy kis románca egy kis zugot, ahova ilyenkor senki nem jön. Bementünk az iskolai szertárba, ami nem túl romantikus, de azért megteszi. Majd megcsókoltuk egymást (ez a sok szerelmi hogy is hívják biztos uncsi, de azért fojtatom). Jó hosszasan. Majd beszélgettünk egy kicsit, hogy mit csináljunk a hétvégén, meg úgy általánosságban. Kb. fél 9-kor kivonultunk feltűnés nélkül, majd odamentünk Ryanékhoz.

-Sziasztok! - köszöntem.

-Sziasztok! - köszönt vissza Mike, majd Ryan.

-Mi a helyzet? - kérdeztem.

-Semmi érdekes. - válaszoltak unottan.

-Látom nem aludtatok sokat az éjjel! - mondta kissé nevetve Emily.

-Hát, jól látod! - erősítette meg Emilyt Mike.

-Vártunk titeket! Hol voltatok? - kérdezte Ryan.

-Dolgunk volt. Szeretnénk javítani bioszból. Legalábbis én. ezért beszéltem Emilyvel tegnap, és mire befejeztük, addigra elment az idő, és nem akartalak zavarni titeket. - válaszoltam a kérdésre, ami nem volt igaz, csak az, hogy egymással beszélgettünk.

-Értem. Akkor már tudsz nekem segíteni ha doga lesz? - kérdezte nevetve Ryan.

-Ezek szerint igen! - mondtam én is nevetve, majd lepacsiztunk.

-És mi van veled mostanában Emily? Rég láttunk! Vagyis nem nagyon beszélgettünk! - kérdezte Mike.

-Nincs velem semmi érdekfeszítő. Egyszerűen nem akartam fölmenni akkor olyan gyakran a netre, hanem filmet nézni. Csak véletlenül talált meg Leslie skypeon. - hazudott kegyesen Emily.

-Akkor így érhető miért nem voltál fönt! De ugye abba hagytad ezt a net böjtöt, vagy még folytatod egy kicsit? - kérdezte nevetve Ryan.

-Természetesen abbahagyom - mondta Em nevetve.

-Akkor örülünk! - mondta Mike, meg Ryan egyszerre.

-De szerintem menjünk, mert lassan becsöngetnek, és nem tud Ryan puskát írni, meg megbeszélni, hogy hogyan segítek neki! - mondtam kissé cinikusan, meg nevetve, majd felvonultunk az osztályba. Az osztályban meglepően kevesen voltak, így megkérdeztem az ott lévő ofőnket, hogy mi a helyzet a többiekkel.

-Sajnos sokan lebetegedtek, meg akik csak kezdetleges betegségben vannak, így nem jöttek iskolába. - válaszolt a kérdésemre az ofőnk.

.Köszönöm! - köszöntem meg a friss infót, majd elmentem a tanárunk mellől, s visszamentem barátaimhoz.

-Sokan lebetegedtek, így most nem leszünk olyan sokan. - újságoltam el a hírt.

-Akkor remélem nem írunk ma dogát, mert ha sokan hiányoznak, akkor sokáig tartana amíg megírják a többiek. - gondolkozott hangosan Mike.

-Az igaz! Mekkora lenne már! - ábrándozott Ryan.

-Ja! - értettem egyet vele.

-Amúgy volt valami írásbeli? - kérdezett megint Ryan, meg azért Mike is megkérdezte, mert neki se volt hébe hóba házia.

-Nem volt asszem'. - válaszoltam, majd megnéztem, hogy volt-e, és igazam volt, nem volt házi.  

  Miután megvitattuk ezt a fontos kérdést, beszélgettünk, amíg be nem jött a tanár. 

Órák után:

  Órák után elköszöntünk a fiúktól, majd elindultunk haza kézen fogva Emilyvel. Beszélgettünk, meg csodáltuk a körülöttünk lévő tájat, ami most sokkal szebbnek nézett ki mint máskor. Séta közben olyasmikről beszélgettünk mint:

Holding Hands

• Az élet nagy dolgairól
• Hogyha elmegyünk moziba, akkor mit nézzünk meg
• Vagy ha Emilynek ahhoz van kedve, akkor színházba megyünk, és ott mit nézünk meg

      Meg ilyesmikről.  Emilyt hazakísértem, majd visszasétáltam a házunkhoz, bementem a kapun, majd az ajtón is, köszöntem anyának, elmeséltem a mai napot, majd fölmentem a szobámba beszélgetni a srácokkal. Megbeszéltem Emilyvel, hogy ma inkább a srácokkal beszélek, nehogy idő előtt rájöjjenek a mi titkunkra, így a srácokkal beszéltem, játszottam, meg a szokásos fiú dolgok.   Kb. fél nyolckor letettem skypeon a kagylót, meg mondtam nekik, hogy lehet hogy beszélünk még, majd felhívtam Emilyt, és vele tervezgettük a hétvégét, ami nagyszerűnek bizonyult. Ezt csináltuk egy órán át, majd visszahívtam a srácokat, hogy folytassuk a tevékenységünket. 10 -kor elköszöntem tőlük, elmentem fürdeni, majd kezembe vettem egy könyvet, és elalvásig azt olvastam, majd ábrándoztam egy kicsit Emilyről.

xoxo Lackóó

  

  

~5.rész - Kiss In The Rain~

  Ma reggel szokásosan ébredtem. Megint csak kikászálódni tudtam a fáradságtól, és szintén majdnem elkéstem. És szokásom szerint, megint lekéstem a buszomat, így megint ott várhattam, az amúgy is hideg, nyirkos, és esős időben. A lényeg a lényeg, hogy elkéstem, de pont beértem mielőtt bejött volna ami hőn szeretett matektanárunk.

-Szerbusztok gyerekek, üljetek le! –utasított mindenkit. – Nyissátok ki a házi feladatnál a füzetet! Ja, és…

-És 69.óra. – fejezte be az osztály.

-Igen. – mondta a tanár, majd elkezdtük az órát. /Az óra menetét, nem hiszem hogy le kéne írnom!/

  Óra végén odamentem Ryanhoz.

-Szia. Mizu? – érdeklődtem.

-Áh, semmi érdekes. Csak tudod az idegesít annyira, hogy az a hülye Logan miatt, inrőr, meg 2 jeggyel rosszabbat kaptam tesiből. És az őseim elvettek minden olyan eszközt, amivel kommunikálhatnék, csak a mobilomat nem, de azt is csak hívásra használhatom. – mesélte Ryan.

-Értem. Hát ez van. De ezzel nem azt akarom mondani, hogyha nem állsz le Logannal verekedni, akkor ez az egész nincs, ami részben igaz, hanem azt akarom mondani, hogy… ez van. Ahogy a mondás tartja: Egyszer fent, egyszer lent! – mondtam Ryannak.

-Ja. Ahogy mondod. De az még hagyján, hogy itt van ez a gyerek, mert ha nem b*szt*t, akkor nem lenne vele különösképpen semmi bajom, de így, hogy elkezdett órán, főleg tesin, és ezzel egy csomó gondot okozott nekem, így úgy utálom mint a szart! – „öntötte ki a lelkét” Ryan.

-Mondjuk ez nekem is furcsa volt. Az egyik pillanatban még olyan szimpatikus, a másikban meg olyan, mint egy kisördög. – mondtam.

-Hát ez az. Elölről a pofádba vigyorog, aztán meg szépen hátba döf! – mondta mérgesen Ryan.

-Igen. Ezeket az embereket én is utálom! És az a legrosszabb, hogy vannak olyanok, akik szépen hosszan a közeledbe férkőznek, meg a barátaid közelébe is, aztán meg olyat tesz veled, vagy egy barátoddal, hogy ki nem néznéd belőle, így nem gyanusítod, hanem azt hiszed, hogy valaki más volt! – mondtam az én véleményem.

-Ja. Az ilyeneket én is utálom! Komolyan mondom, ki kéne irtani az ilyeneket! Hogy nem szégyellik magukat a kis szemetek! – mondta Ryan.

-Hát igen. De ne beszéljünk másról? – kérdeztem.

-Nekem nyolc. – egyezett bele.

-Csak azért, mert nem akarlak hergelni. – mondtam.

-Jó, oké! Én sem akarom magam hergelni, úgyhogy beszéljünk másról! – mondta Ryan.

-Csajok? – kérdeztem.

-Jöhet! – egyezett bele, majd elkezdtünk beszélni szexi csajokról, meg ilyesmikről. Szünet végéig beszélgettünk ilyesmi dolgokról, majd mikor bejött a föcitanár, abba is hagytuk, és előpakoltunk.

  Föci végén megint olyasmikről, mint az előzőben, annyi különbséggel, hogy most Mike is velünk volt.

  Szünet felénél elmentem a fiuktól, és odamentem Emilyhez, mert úgy láttam, hogy nagyon egyedül van.

-Szia! – köszöntem.

-Szia! – köszönt vissza.

-Mit csinálsz? – kérdeztem.

-Semmi érdekeset, csak zenét hallgatok miközben rajzolok. – mondta Emily.

-Az jó! Mit rajzolsz? – kérdeztem. Emily kissé félénken nyujtotta oda hozzám a képet, majd ez mondta:

-Téged. – mondta Emily. Kezembe vettem a képet, és megcsodáltam.

-Hú! Ez nagyon szép! És csak úgy kíváncsiságból, hogyhogy engem rajzolsz? – kérdeztem meglepetten.

-Nem tudom. Gondolom azért, mert a te arcod van meg legjobban a fejemben. – mondta Em.

-Értem. Hát tényleg nagyon szép, és…. nem is tudom mit mondjak még… - vallottam be, majd leültem mellé. – Kijössz velem egy kicsit az udvarra? – kérdeztem.

-Persze, miért ne? – egyezett bele az ötletbe Emily, majd mindketten felvettük a pulcsinkat, majd kimentünk az udvarra. Az udvaron hála az égnek nem volt senki, így végre tudtam hajtani a tervemet. Leültünk egy szárazabb helyre, majd ezt mondtam Emilyenk:

-Emily. Ez most nagyon komolyan mondom! – kezdtem bele a mondandómba.

-Mit? – kérdezte Emily izgatottan.

Kiss in the Rain.

-Azt,…. hogy….. Már nagyon régen el szerettem volna mondani amit most fogok! - kezdtem bele. - Mindig is csodáltalak, és nem tudom, hogy miért nem tettem még ezt meg ezt a nagy lépést, hogy a barátságunkból legyen egy nagyobb dolog! Egy olyan dolog, ami talán jobbá tesz minket, talán rosszabbá, de ezektől függetlenül, és csak is kizárólag....
-MI csak is kizárólag? - kérdezte nagyon izgatottan Em. Tartottam egy kis hatás szünetet, majd kimondtam: -SZERETLEK! – nyögtem ki ezt a kis, de nagyon nagy erővel bíró szót, majd magamhoz húztam Emilyt, és hosszasan megcsókoltam. 

xoxo Lackóó